Mindig csodálattal tölt el...

Azt az ámulatot látni emberek arcán, amikor hasonló dolgot tudok tenni vele, mint amit ő tett meg velem.

Általában pedig kiélvezem ezt az érzést a végletekig. Állítólag Isten, vagy a sors visszaadja ugyan, de ezeknek besegíteni nem nagy kunszt. És a legcsodálatosabb ebben, hogy nem kell válogatni az eszközökben. A másik már úgyis eljátszotta mindet, így bátran lehet választani az eszköztárából. :)

Lehet, hogy gyorsan sikerül, de általában az alakalomra várni kell. Az alkalmak viszont eljönnek. Napok, vagy hetek múlva, vagy akár éveknek is el kell telni. De türelem mindig gyümölcsöt terem, ez már párszor bebizonyosodott. És a szerencsét szeretni kell.

Minden játékos tudja, hogy eljön az az idő, amikor veszít. Én is tudtam, csak nehezen hittem el. Viszont készülni kellett erre a pillanatra mindig. Tudni azt, hogy ha kell, hol tudok besegíteni a sorsnak. :)

Sok nap telt el úgy, hogy rettegtem, ma lesz az a nap, amikor összeomlanak a dolgok. Sokszor gondoltam át az érveket, ellenérveket. Most másoknak kell nyugtalanul aludni már, mert miden napban ott van a lehetőség, hogy ezen a napon gurulnak szét az üveggolyók. Ma, a jövő héten, vagy ... bármikor.